A megtérésemet és újjászületésemet megelőző tizenöt évben kerestem, kutattam, hogy megtaláljam az Igazságot, az emberi élet értelmét, benne a saját életem értelmét, célját is. Ez idő alatt dalszövegeket, verseket, novellákat írtam; filozófiai, vallási témájú nézeteimet, gondolataimat rendre papírra vetettem. 1992. év végén rám talált Jézus Krisztus. Megmentett, és elkezdett tanítani beszédéből, s idővel a legtöbb kérdésemre választ kaptam Tőle. Megtérésemet követően minden addigi írásomat megsemmisítettem, és szándékosan nem írtam többé egy sort sem. Évek múltán azonban ismét írni kezdtem, de most már az új életemben megtapasztalt valóság, és az Úr beszéde alapján. Néhány felismerésem dalszövegekbe foglalt részét az alábbiakban – a legkorábbival kezdve a sort – megosztom veled kedves Olvasó. Legyenek épülésedre és áldásodra! Köszönet és dicsőség Jézus Krisztusnak!
A fiú által mehetsz az atyához
Ne hidd el ember, hogy járod az utat;
A széles ösvény pokolra juttat!
A hegytetőre csak egy út vezet,
Jézus az Út, s Ő tényleg szeret.
Hiába meditálsz keresve magad.
A horoszkóptól? – a jövőd meghasad.
Igazságot nem találsz az ég alatt,
Jézus az Igazság, Ő megszabadíthat.
Az ember egyszer él, s nincs új esély.
Aztán az ítélet, felkészültél?
Régóta alszol, most ébresztelek,
Jézus az Élet, s Ő meghalt érted.
De feltámadott, az egeken áthatolt,
Ott ül Isten jobbján, most érted közben jár.
Csak a Fiú által mehetsz az Atyához.
Jézus az Út, az Igazság és az Élet. Ébredj! Térj meg!
Jézus eljött
Hittem, hogy megtalálom
Az Igazságot az ég alatt;
Kerestem, kutattam, de hiába.
Embereknél, könyvek mélyén,
Vallásokban, eszmék mentén;
Kerestem, kutattam, de vak maradtam.
Mindenem megvolt az életben,
De egy koldus éhezett bennem,
Néhány napra volt tőlem az éhhalál.
A nagy tömegben eltévedtem,
De haza találtam, mert jöttél értem,
Világosságot gyújtottál a szívemben.
Jézus, Te vagy az Igazság!
Jézus, örök világosság.
Jézus, nálad a bölcsesség.
Jézus, Kezdet és a Vég.
Jézus eljött. Jézus eljött. Jézus eljött. Jézus eljött.
Hirdet a szegényeknek örömhírt.
Megnyitja a vakoknak szemeit.
Meggyógyítja a megtört szívűeket.
Szabadon bocsátja a lesújtottakat.
Ha szegény vagy, neked szól az örömhír.
Ha vak vagy, itt a szemgyógyító ír.
Ha megtört a szíved, itt a gyógyulás.
Ha lesújtott vagy, itt a szabadulás.
Hagyd ott a múltat
Neked lassan teltek az évek,
Otthon peregtek az élet képek.
Csak egészség legyen! Szép ez a gyermek.
Hallgattad, csodáltad a felnőtteket.
Kisfiúként vágytál nagyfiú lenni,
Nagykorúként vágytál független lenni,
S akkor hozzád így szólt az élet:
Fiú, neked nem jutott főszerep.
Élet váróterem: hetven, nyolcvan év,
Nagy része gyötrelem, de gyorsan elszáll, mintha repülnél.
Egyszer csak: Eltelt az élet! – és átöltöztetnek.
Végig statisztáltad az egész életed.
Nem jöttél rá, hogy mi volt a lényeg.
De most egy hang szól: Figyelem, figyelem!
Tájékoztatjuk tisztelt utasainkat,
Hogy a várakozási idő eltelt.
Elközelített az Isten országa:
Térjenek meg és higgyenek az evangéliumban.
Ma kijöhetsz a váróteremből.
Ma kijöhetsz a gyötrelmekből.
Ma kijöhetsz a statiszta szerepből.
Igyál ingyen az Élet vizéből!
Ma beléphetsz Isten országába.
Ma beléphetsz a valóságba.
Ma beléphetsz az örök életbe.
Hagyd ott a múltat, lépj a jövőbe!
Minden megváltozott
Nem tudtam én mi az élet,
Csak léteztem, de már élek.
Megváltottál, feltámadtam.
Örök életet Tőled kaptam.
Már nem félek, öröm az élet,
Bízom Benned, jót remélek.
Elterveztél, megalkottál,
Életemnek értelmet adtál.
Minden megváltozott, Jézus kézen fogott,
Ö benne van elrejtve az életem örökre.
Ó, Jézus, Te vagy életem,
Igazságom, Üdvösségem.
Igéd bennem gyümölcsöt terem,
Dicsérem neved szüntelen.
Minden megváltozott, Jézus kézen fogott,
Ö benne van elrejtve az életem örökre.
Az Úré a szabadítás
Egy kisember a nyirkos hidegben,
Láncra fűzve kuporog a szívedben.
Nincs levegő, nincs tér, nincs békesség, nincs remény,
Bűnös múltra hazug jelen, a jövő fénytelen.
Átjut most egy szó a fülön, az agyon,
Lefut a szívbe át a zárakon,
Fény önti el, a cella felragyog,
Lehull a béklyó, megszabadul a foglyod.
Ő az benned, aki keresi az Urat.
Ő az, aki belőled keresi a kiutat.
Ő lesz az erős, ő lesz a bátor,
Ő volt a fogoly, de szabad mától.
Az Úré a szabadítás, Ő a feltámadás.
Az Úrnál van a szó, ami mindenre megoldás.
Az Úré a dicsőség, övé a hálaadás:
Mert a kisember felnő, és örökké él Atyjánál.
A bűn – kiálts Istenhez
Nem a szomszéd, nem a postás, nem az ellenőr, és nem a számlás,
Nem a munka, nem a főnök, nem az adó az ami a földhöz köt.
Hanem a bűn. A bűn, ami ott van benned legbelül.
A véredben, a gondolataidban, a tagjaidban ott feszül.
Nem a család, nem a gyerek, nem az anyós, és nem a nejed,
Nem a barát, nem az ellenség szívja el belőled az életet.
Hanem a bűn. A bűn, az tesz tönkre belülről,
A szívedben, a fő helyen egy lázadó ember ül.
– Mindannyian, mint juhok eltévelyedtünk,
Mindannyian a magunk útjára tértünk;
De Isten mindannyiunk vétkét Jézusra helyezte.
És Ő megsebesíttetett a mi bűneinkért,
Megrontatott a mi vétkeinkért,
Békességünk büntetése rajta van,
Az Ő sebeiben gyógyultunk meg. – (Ézsaiás 53)
Kiálts Istenhez! Atyám én vétkeztem!
Uram kérlek bocsásd meg, töröld el minden bűnömet!
Hiszek Jézusban, mint egyszülött Fiadban.
Hiszek az Ő vérében, ami váltságdíj értem.
Amíg a lélegzet átjár
Van valaki, aki attól kezdve, hogy megfogantál
Vigyáz rád, Ő vigyáz rád.
Nem baleset, nem véletlen, hogy megszülettél
Ezt Ő tervezte el, Ő tervezett el.
Tudod nagyon nagy öröm, hogy még itt vagy a földön.
Amíg a lélegzet átjár, addig egy új kezdet vár.
Ne dobd el magadtól az életet, ismerd meg Őt,
aki úgy szeretett, hogy életét adta azért, hogy élj.
Soha ne add fel!
Soha ne add fel, őrizd meg, tápláld a reményt!
Mikor nagyon vág, szorítsd még jobban az eke szarvát!
Tudod, van azért jó is a szántásban,
Az, hogy követi majd a vetés, az aratás.
Nyomd, nyomd az ekét, mélyen a föld testébe,
Ne a felszínt kapard, te (csak) szánts jó mélyre!
Szórd, szórd a magot, plántálj ma a jövőbe,
Ne add a holnapod a máért cserébe!
Soha ne add fel, ne hagyd veszni az álmodat!
Ha kiszáradt már, vesd el újra a magodat!
Tudod, az nagyon jó a vetésben,
Hogy idővel követi majd az aratás.
Nyomd, nyomd az ekét, mélyen a föld testébe;
Ne a felszínt kapard, te (csak) szánts jó mélyre!
Szórd, szórd a magot, plántálj ma a jövőbe;
Ne add a holnapod a máért cserébe!
Soha ne add fel, soha ne add fel, soha ne add fel a reményt!
Soha ne add fel (mikor szántasz), soha ne add fel (szórd a magot),
Soha ne add fel, várd az aratást!
Egy napon felszínre tör, és szárba szökken,
Levele zöldül a lágy esőben,
Virágba borul az illatos szélben,
Ontja gyümölcsét, nézd, itt az aratás!
Soha nem vagyok egyedül
Soha nem vagyok egyedül, mióta bennem élsz.
Nálam laksz és bennem maradsz, amíg tart az éj.
Soha nem kell félnem már, felbátorítottál.
Tudom, mindig velem vagy, elhagyott a magány.
Soha nem nem vagyok ugyanaz, naponta változom,
Szereteted átformál, köszönöm Pártfogóm.
Ó, Szent Szellem, Úr vagy és Isten,
Vigasztalóm, erőm és kincsem.
Ó, Szent Szellem, tölts be engem!
Tegyél olyanná, mint a Mesterem!
Átkeltél velem
Átkeltél velem a siralom völgyén,
Sötét árnyak ölében ültünk,
Hol értem nyúlt a halál, Te velem maradtál.
Volt ott valaki, róla nem tudtunk,
Ő üzent értünk, hogy haza jussunk,
Az Élet várt még ránk, hárman mentünk tovább.
Betöltöttél dicséreteddel
Betöltöttél dicséreteddel,
Hogy lelkemben ne legyen másnak hely,
Dicsérlek, imádlak szüntelen, én Istenem.
Nappal dalom száll fel Hozzád,
Éjjelente szívem keres tovább,
Dicsérlek, imádlak szüntelen, én Istenem.
Vágyom meglátni dicsőségedet!
Nem tudok már tovább élni nélküled.
Dicsérlek, imádlak szüntelen, én Istenem.
Mindig rád gondolok
Mindig Rád gondolok. Szellemed szólít engem.
Máris indulok, hogy Veled legyek.
Jelenlétedben szólsz és én megértem,
Azért születtem, hogy dolgodat tegyem.
Hiszek az Atyában, hiszek a Fiában,
Hiszek a Szellemben, az örök Istenben.
Megyek Uram, szólom amit mondasz,
Teszem Uram, amit mutatsz,
Érett a mező, munkásra vár.
Látom sírnak az emberek legbelül,
A magány kötele rajtuk feszül:
Mert a lélek kezdettől Ellened áll,
De a szív tudja, Te vagy kire vár.
Hiszek az Atyában, hiszek a Fiában,
Hiszek a Szellemben, az örök Istenben.
Megyek Uram, szólom amit mondasz,
Teszem Uram, amit mutatsz.
Érett a mező; munkásra vár.
Küldj Atyánk több aratót! Adj még időt, tűrj!
Ne vesszen el a mező! Konkoly közt drága gabona vár!
Szeretlek téged Istenem
Szeretlek téged Istenem,
Mert Te jó és hűséges vagy.
Értem adtad Krisztust, Fiadat,
Szerettél, most is megtartasz.
– Nem vádolsz soha semmiért,
A szeretet mindent remél,
Mindent elfedez, mindent eltűr,
Mindent hisz, soha nem fogy el. – (1 Kor 13)
Tudd meg!
Utcákon, tereken, egy aluljáró belében,
Erdő mélyén, vagy kapualjban,
A téren egy kis padon van az otthon.
Hosszú a nappal, hosszú az éjjel.
Mikor jön a hajnal? Mikor jön az éjjel? Egy álmot vár.
Álmában újra van családja. Álmában édes otthon várja.
Álmában valaki rá is számít. Álmában van jövője: vár.
Reggeltől estig munka, aztán zuhanás az ágyba:
a gyerek közben felnőtt,
nem volt elég idő megismerni őt.
Hosszú a nappal, rövid az éjjel.
Megint itt a hajnal. Mikor jön az éjjel? Egy álmot vár.
Álmában újra van családja. Álmában édes otthon várja.
Álmában valaki rá is számít. Álmában van jövője: vár.
Reggel fitnesz terem, napközben a biznisz terem,
A pénz már torkig ér,
súlyos magány az ár, ez így mit ér?
Rövid a nappal, rövid az éjjel.
Újra itt a hajnal. Mikor jön az éjjel? Egy álmot vár.
Álmában újra van családja. Álmában édes otthon várja.
Álmában valaki rá is számít. Álmában van jövője: vár.
Tudd meg! Felkelt érted is a Hajnalcsillag,
Ő beragyogja neked az éjszakád.
Ő az a küldött, akit az Atya elküldött,
Hogy megkeressen téged, mert Ő haza vár.
– Amit szem nem látott, amit fül nem hallott,
Amire emberi szív soha nem gondolt,
Egy olyan országot, egy olyan otthont
Készített Isten az Őt szeretőknek. – (1 Kor 2,9)
Ébredj az álomból!
a) Amikor eljön
Amikor eljön, utolsó földi napod vége,
Amikor eljön, végleg foglyul ejt a halál.
Amikor jönnek megtört szívű rokonok, szólnál…
Még ki sem hűltél, de már látod őt, aki érted jött.
Sötét angyal jött érted, te fényeset vártál.
Bűnbánat nélkül éltél, tetted amit jónak láttál.
Akkor nem kell, hogy mondják,
Már nem mondják: Hidd el!
Magad látod odaát:
Hús és vér nélkül is tovább létezel.
b) Utolsó órádon mit tennél?
Mi tennél, ha tudnád,
Most kezdődik el utolsó órád?
Örülnél vagy rettegnél?
Kész lennél vagy készülődnél?
Elengednél vagy markolnál?
Érkeznél vagy távolodnál?
Megosztanál vagy megfosztanál?
Ültetnél vagy szaggatnál?
Építenél vagy rombolnál?
Jót tennél vagy ártanál?
Mondd, utolsó órádon mit tennél?
Mondd, ha most kezdődne, mit tennél?
Szeretnél vagy gyűlölnél?
Ölelnél vagy eltolnál?
Segítenél vagy otthagynál?
Lehajolnál vagy eltaposnál?
Kiáltanál vagy elbújnál?
Elrejtenél vagy elárulnál?
Felmentenél vagy vádolnál?
Megmentenél vagy gyilkolnál?
Mondd, utolsó órádon mit tennél?
Mondd, ha most kezdődne, mit tennél?
Hallgatnál vagy szidalmaznál?
Áldanál vagy átkoznál?
Mutogatnál vagy beismernél?
Nyakas lennél vagy megtérnél?
Mondd, utolsó órádon mit tennél?
Mondd, ha most kezdődne, mit tennél?
c) Neked sokba kerül
Tétlenül ülsz bálványod előtt,
Várod, hogy megsegítsen.
Nem látod, hogy neki sem sikerült,
De tanácsot osztogat pénzen.
Neked sokba kerül ez a képmutatás:
Mégse jön tőle az életedre megoldás.
Láttad ezerszer, de nem unod még,
A szívedbe magát bezárta.
Elhitted, élhetsz még ott ahol ő,
A vágyaktól űzött világban.
Neked sokba kerül ez az érzékiség:
Így nem jöhet hozzád fentről a segítség.
d) Ébredj az álomból!
– Ébredj az álomból, támadj fel a halálból:
És felragyog rajtad a Krisztus! – (Efézus 5,14)
Te nem vagy a sötétség fia, hanem a fényé.
Tanácsosod az Úr legyen, az Ő szava, ne az emberé!
Mert azok Isten fiai, kiket Szent Szelleme vezet,
Azok az Úréi, akik megfeszítették a testüket.
Te nem vagy e világból való, hanem a mennyből.
Gerjeszd fel az ajándékod, és nézz fel a testből!
Oda hol szárnyalunk szabadon Szellemben, fentről nézünk le a hegyre.
Állj az Úr mögé újra, és maradj vele örökre.
Mondd velem:
Meg kell térnem, elhívásom van és küldetésem!
Meg kell térnem, elhívásom van és küldetésem!
A mennyben értem ott van a vér, lemosta vétkem.
Meg kell térnem, elhívásom van és küldetésem!
Ébredj az álomból, támadj fel a halálból:
És felragyog rajtad a Krisztus!
-<>-
Dalszövegek – Ökrös Ferenc | © Minden jog fenntartva
