Meddőből Szülő – III. Rész

Hogyan született mégis gyermekünk?

 

5. A meglátogatás ideje

Első lehetőség

Az 1994–es év tavaszán felhívott bennünket telefonon apám féltestvér húga, Etelka. Elmondta, hogy beteg férjének, Jánosnak újra kórházba kell vonulnia, egy második műtétre. Az elsőre azért került sor, mert egy napon elkezdett vér feljönni a nyelőcsövén keresztül a szájába. A kivizsgálást követően kiderült, hogy rákbetegségről van szó, ezért orvosai műtétet javasoltak, amit Budapesten lehetett elvégezni. Az előző év decemberében már átesett egy nyelőcső műtéten, erről tudtunk.
Kérésének lényege az volt, hogy amíg János kórházban lesz, nem szeretnék az autójukat az utcán hagyni. Megkértek, hadd parkoljanak a mi házunk udvarán. Természetesen beleegyeztünk. Néhány nappal később meg is érkeztek.

Szomorúan hallgattuk János beszámolóját az eltelt hónapokról, melyek alatt sajnos áttételek keletkeztek a testében. Ez tette szükségessé a második műtétet.
Röviden elmondtuk Jánosnak és Etának a teljes örömhírt, az evangéliumot, kiemelve a gyógyításról szóló részét, és azt, hogy Jézus Krisztus ma is meggyógyít minden betegséget.
Biztosítottuk róla mindkettőjüket, hogy imádkozunk a gyógyulásért. Bátorítottuk rokonunkat, hogy akarjon meggyógyulni, és lehetőleg erről gondolkodjon, ezt erősítse magában; ne a betegségbe élje bele magát, hanem az egészségbe, a gyógyulásba.

Délelőtt a saját autójukon elvittük őket a kórházba, ahol felvették János, és elhelyezték a megfelelő osztály egyik kórtermében. Mielőtt elköszöntünk és eljöttünk volna, a kórház folyosóján beszélgettünk még egy keveset. Erősítettük, bátorítottuk, hogy ne aggódjon a műtét miatt; meg fog gyógyulni, főként akkor, ha elfogadja Jézus Krisztus segítségét.
Négyszemközt is váltottam néhány szót beteg rokonommal. Nem voltunk túl szoros kapcsolatban, igazából nem tudtam, milyen ember akkor, amikor nem egy rokonlátogatás során fogad minket otthonában, Gyulán. Kifejeztem felé együttérzésemet, vigasztaltam, erősítettem amennyire lehetett.
– Igaz, hogy a leletek alapján elég komoly a dolog, de ne add fel a reményt. Imádkozunk érted Istenhez. Jézus Krisztus meg akar téged gyógyítani. Ebben a betegségben van egy lehetőség, most egy ideig nincs munka, felejtsd el a különböző más gondokat is, koncentrálj a gyógyulásra. Fordulj Isten felé – javasoltam.
Majd számomra is meglepő módon a következőt mondtam neki:
– „Jani! Ez a betegség azért van, hogy most átgondold az életedet, és odafordulj Istenhez, és megtérj Jézus Krisztushoz.”
Fájdalmas, lemondó arccal rám nézett.
– Nem hiszek Istenben.
– Azért, ha megengeded, mi Bernadett-tel imádkozunk érted.
Úgy éreztem, most beszédben többet nem tehetek érte. Elköszöntünk és hazahajtottuk.
Etelkát nagyon elöntötte az aggodalom, próbáltuk bátorítani. Újra bizonyságot tettünk neki arról, hogy Jézus ma is gyógyít. Sajnos osztozott férje nézetében.
Néhány nap múlva kiderült, hogy a rákáttétek miatt, több belső szervből is el kellett távolítani darabokat. Elhoztuk Jánost a kórházból, majd nagylányuk Etuka sofőrsége mellett, hármasban hazautaztak. Futó, rövid telefonbeszélgetéseken kívül többre nem is volt alkalom a következő néhány hónapban.

Továbbra is nagy örömmel és izgalommal vártuk a terhesség végét, a baba érkezését. Bernadett a szülés előtti utolsó egy két hétben volt. Nagy várakozással és egy kicsit előre megilletődötten vártam „Isten Ajándékát”.
Éppen ebben az időben jött a hír, hogy János állapota rosszabbra fordult, és a Gyulai kórházban fekszik.

Nátán

A szülés 1994. július elsejére volt kiírva. Ez a dátum azt jelentette és fényesen bizonyította számunkra, hogy az abortusz miatt életünkre jött átokból való szabadulásunkat követő két–három napban a gyermeknemzést célzó cselekedeteink ideje alatt fogant meg első gyermekünk. Mivel ezen napok után hosszabban böjtöltem, csakis a böjtöt megelőző napokon foganhatott meg a gyermek. Tehát az átokból való szabadulásért elmondott ima után szinte azonnal, 1-2-3 napon belül áldott állapotba került Bernadett. Az ismeretlen meddőség ok életünkben ismertté vált, és Isten felszámolta azt. Dicsőség az Ő nevének!

Június huszonnyolcadikán hajnalban Bernadett arra ébredt, hogy elfolyt a magzatvíz. Bevittem hát a kórházba, de nem voltak igazán meggyőző fájások, a maximum 10 perc volt. A szülőszobán pihentették Őt.
Ezen a ponton átadom a szót Bernadettnek. Az Ő beszámolója következik a szülésről és a kórházban töltött napok eseményeiről.

„Estére belázasodtam. Az éjszaka alvás nélkül telt el a láz következtében. Reggel infúzióval megindították a szülést. Úgy 12–13 óra között már szülnöm kellett, karomban az infúzióval, de a heves fájdalmak és tolás ellenére sem jött világra gyermekünk. Ekkor az alvás nélkül töltött éjszaka okozta kimerültségtől és láztól elájultam. Amikor magamhoz tértem, négy orvos sürgölődött körülöttem, és előkészítették a császáros szülést.
Hála és dicsőség legyen az Úrnak, 1994. 06.29–én 13:45 perckor, 2.800 grammal, 54 cm-rel, 4 cm-es fekete hajjal megszületett Nátán, egészségesen! Mint kiderült, fiunkat erősen gátolta a születésében, hogy a köldökzsinór kétszeresen a nyakára volt tekeredve. Ezen kívül vele semmi probléma nem volt.
Én viszont elfertőződtem. Ezt akkor tudtam meg, miután a szülés alatti altatásból felébredtem. Elfertőződött a méh, a szülőcsatorna, stb. A fertőzés bejutott a vérembe is. Ez már valóban komoly veszélyt jelentett. Naponta vettek vért tőlem, naponta vizsgáltak. Folyamatosan lázas is voltam. Az anyatejet nem adhattam oda Nátánnak. Minden etetés előtti időben lefejtem a tejet és kiöntöttem a mosdóba… A gyerek pedig tápszert evett.
A velem egy szobában lévő anyukák látták mindennapi küzdelmeimet. Csodálkoztak, hogy nem estem depresszióba, nem panaszkodtam, nem sírtam. Elmondtam mindenkinek, hogy az én Istenem ad nekem erőt és türelmet mindezek elviseléséhez.
Sokat beszéltem a kórteremben levő anyukáknak, bátorítva őket, hogy legyenek erősek, és ne féljenek. A térülő–forduló orvosok is hallották többször, amint bizonyságot tettem szobatársaimnak az Úr kegyelméről, szeretetéről. Néhány nap elteltével, hallva szavaimat, az osztályos orvos reggelenként egy–egy újabb kérdéssel fordult hozzám az Úrral és hitemmel kapcsolatban, amelyekre rendre megfeleltem Isten bennem élő Szellem által, a Biblia alapján.

Egyik délután, amikor pihentünk, egy anyuka újszülött kislányával a hasán elaludt. A baba leesett a földre. Azonnal elvitték megröntgenezni. Az orvosok úgy döntöttek, átszállíttatják a babát egy másik kórházba. Anyukája arra kért, hogy imádkozzak értük, mert úgy gondolta, akkor nem lesz semmi baj kislányával. Természetesen imádkoztam, megindulva a babát ért baleseten. Az ima hatására a rémült anyuka megnyugodott. Az orvosoktól megtudtuk, hogy semmi komoly baja nem esett a kislánynak. Az eset után még több kérdést kaptam, és többen kérték, hogy beszéljek nekik Jézusról, mert olyan jó hallgatni, amit mondok, és olyan békességet éreznek miközben beszélek.

Nyolc–kilenc kórházban töltött nap után orvosaim úgy döntöttek, hogy vért kell kapnom a fertőzés miatt. Ehhez az én beleegyezésem kellett. Férjemmel megbeszéltük, hogy nem fogadom el a vért, mert Isten e nélkül is meggyógyít engem. Imádkoztunk gyógyulásomért. Kértük Jézus Krisztust, hogy az Ő kereszten értünk kiontott vérének ereje érintse meg, tisztítsa meg a véremet, a testemet.
Amikor az osztályosorvos behozta a nyomtatványt, amelynek aláírásával engedélyt adtam volna a vérátömlesztésre, elmondtam neki, hogy nem fogadom el a vért. Éppen nem volt senki más rajtunk kívül a hat ágyas kórteremben. Az orvos így, négyszemközt bevallotta, azok alapján, ahogy engem eddig beszélni hallott, teljesen megérti, hogy nem fogadom el a vért. Azt is elmondta, sem ő, sem orvos kollégái, sem a nővérek nem tudják értelmezni, hogy olyan vérképpel és állapotban, amiben fizikailag vagyok, hogyan tudok nap, mint nap felkelni, járkálni, etetni a gyereket, az anyatejet lefejni. Elismerte, látja, hogy amit beszélek Istenről, Jézus Krisztusról, az nálam valóság, mert más forrása nem igazán lehet az erőmnek, mint Isten.

Ezután három nappal lement a lázam és haza engedtek a kórházból. Semmi bajom nem volt már. Tökéletesen meggyógyultam. Elsőszülött fiunk Nátán is remek formában és egészségben volt, a hosszúra nyúlt kórházi tartózkodás és a tápszeres táplálás ellenére is szépen gyarapodott. Dicsőség legyen az Úrnak!
Mivel kézműves, vésnök a foglalkozásom, munkámat nem tudtam átadni senkinek, ezért még a kórházból telefonon megbeszéltem ügyfeleimmel, hogy néhány nap múlva otthon leszek, és akkor jöhetnek.
Tehát hazamentünk kéthetes fiammal, és már másnap a vésnök asztalnál ültem újra, és elkészítettem egy kedves ügyfelem részére a megrendelt munkát. Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít! Ámen.” (Filippi 4,13)

Második lehetőség

– Menj el Gyulára Jánoshoz! – halottam magamban egy szelíd, de határozott hangot.
– Uram, ma hoztam haza Bernadettet és elsőszülött fiúnkat a kórházból, és máris hagyjam itt őket? – este volt, zuhogott az eső.
– Menj el Gyulára Jánoshoz!
– Igen, Uram, holnap reggel elmegyek.
Elmondtam Bernadettnek, amit az Úr mondott.
– El kell mennem, mert úgy érzem, az Úr akar még egy lehetőséget adni Janinak. Ha reggel elindulok és csak néhány órát töltök ott, estére már itthon is lehetek veletek.
– Menj kedvesem, megleszünk mi ketten a fiaddal, és anyukád is jön holnap segíteni. Az Úr őrizzen meg az oda és visszautadon, és használjon téged az ő munkájában!

Reggel elindultam. Valamivel több, mit kétszáz kilométer megtétele állt előttem, így alkalmam nyílt átgondolni az elmúlt hetek eseményeit. Azon járt az eszem, kilenc hónap elteltével értettem meg, miért kellett minden nap imádkoznom Bernadettért és születendő gyermekünkért. Nagyon hálás voltam az Úrnak, amiért imára ösztönzött családom érdekében. Bernadett még így is életveszélybe került. Bele sem akartam gondolni mi történhetett volna, ha nem engedek a Szent Szellem által kapott belső bizonyságnak, és nem imádkoztam volna naponként kettejükért. Azon kívül, hogy erős késztetés volt bennem az imára, halvány sejtelmem nem volt arról, mi leselkedik ránk.
Hála legyen Istennek, a mi Mennyei Atyánknak! Ő kézben tartja mindannyiunk életét és senki nem ragadhat ki minket az Ő kezéből!

Dél körül érkeztem meg Gyulára. Először a család házához mentem. Megkértem nagyobbik lányukat, Etukát, kalauzoljon el a kórházba, mert nem tudtam hol van.
Amikor beléptem a kórterembe és közeledtem az ágyhoz, amely felé Etuka mutatott, először azt gondoltam – ez valami tévedés, ez nem a János ágya, és ez az ember, aki itt fekszik, nem lehet ő. Ő volt az! Meglátva minket nagy nehezen felült, mielőtt segíthettünk volna neki.
Látva Jánost, aki emlékeimben mindig úgy élt, mint egy kilencven kilós, egy méter nyolcvanhat centiméter magas, kisportolt testalkatú, nagyon erős, magabiztos ember, teljesen megdöbbentem. Most jó, ha negyven kilót nyomhatott, szó szerint csont és bőr volt. Beesett, szürkés színű arcáról, lerítt a teljes reménytelenség, a vereség. Könnyeimmel küszködtem.
Fényét vesztett, üres tekintettel rám nézett. Nem voltam benne biztos, hogy tudja, ki vagyok. Köszöntöttem Őt. Végül felismert, de látszott az arckifejezésén, hogy nincs teljesen a tudatánál. „Egy ideje morfiumozzák” – jutottak ekkor eszembe felesége, Etelka szavai. Így már érthető volt a viselkedése.
– Hogy vagy, Jani?
– Megvagyok – préselte ki a két szót magából erőtlen hangon.
– Mit mondanak az orvosok?
– Semmi jót. Nincs mit tenni… Morfiumoznak…
– Ne add fel a reményt. Még mindig meggyógyulhatsz – utaltam Isten segítségére.
– Nem tudom… Már nem…
Amint néztem őt, az egykor oly erős, magabiztos embert, sírt a lelkem érte. Kiszáradt a szám, majd a könnyeimet nyeldestem hangtalanul. Még ekkor is szilárdan hittem: bárhogy néz is most ki Jani és bármilyen súlyos is a helyzet, Jézus meg tudja őt gyógyítani. Magamban ezért imádkoztam. Voltak pillanatok, amikor látszott, hogy nincs velünk, megszűntünk számára. Igyekeztem elkapni egy–egy olyan pillanatot, amikor meg lehetett szólítani őt és értette is, amit mondok, vagy kérdezek.
– Istennel hogyan állsz? – kérdeztem.
Erre nem akart vagy nem tudott válaszolni – nem tudom. Úgy látszott, hogy elvesztette az érdeklődését irántunk.
Elköszöntünk, és visszamentünk a házhoz. Etelkát igyekeztem bátorítani, utolsó mentsvárként Istenhez fordítani, de nem akart erről beszélni.
Elköszöntem és elindultam haza, kis családomhoz. Bő két órán keresztül tapostam a gázpedált, és szerencsésen hazaérkeztem.

Augusztusban jött a gyászhír: János Gyulán, otthonában harminchét évesen elhunyt. Elvesztésének fájdalmát tovább fokozta bennem a tragikus tény, mely szerint az Úr Jézus először Jánost vezette el hozzám, – mint olyanhoz, aki hirdethette neki a gyógyítás örömhírét – másodszor engem küldött hozzá: s ő nem vette észre az Úr általi meglátogatásának idejét…
A temetés és a halotti tor után Gyulán, Etelka és két lánya Etuka és Gabriella, Bernadett és én hazaindulásunk előtt még váltottunk néhány szót a család otthonában. Etelka felsorolta hányféle módon keresték János számára a gyógyulást az első műtét és az utolsó kórházi tartózkodás, majd a néhány még otthon töltött nap folyamán különböző orvosok, természetgyógyászok, akupunktúrás kezelések formájában: mégsem gyógyult meg.
Erre elmondtam Etelkának, ugyanazt, amit Jánosnak még először, Pesten a második műtét előtt, a kórházi folyosón; „Jani! Ez a betegség azért van, hogy most átgondold az életedet, odafordulj Istenhez, és megtérj Jézus Krisztushoz.”
– Isten meg akarta Őt gyógyítani – folytattam.
– Akkor miért nem gyógyította meg? Hol volt Isten végig a betegség alatt – könnyekre fakadt – és miért engedte Janit meghalni?
– Eta, kértétek az Urat, hogy segítsen?
– Miért engedte meghalni? – most már zokogott – miért engedte meghalni Janit Isten?!
Egy ideig nem válaszoltam, mert ekkor már a lányok is sírtak. Vártam, míg megnyugszanak egy kicsit. Nyugtatgattuk őket egy ideig, majd valamennyire megnyugodtak. Etelka legutóbbi kérdésére még válaszolnom kellett.
– Elvittétek Janit a betegség során különböző orvosokhoz, természetgyógyászokhoz, akupunktúrás kezeléseket kapott a gyógyulás reményében. Minden lehetséges emberi segítséget és módszert megragadtatok: embereket választottatok. Emberekben bíztatok, bennük reménykedtetek. De Istent kihagytátok, nem választottátok, hogy őbenne bíztatok volna. Az Ő segítségét kétszer is elutasítottátok, így nem segíthetett. Mégis Istent hibáztatod?
Erre nem jött felelet. Csend telepedett a szobára. Együttéreztem velük és nagyon sajnáltam őket a rajongva szeretett férj és apa elvesztéséért, akiért már nem tehettünk semmit. De az is fájt, hogy a tragédia és az evangélium hallása után is kemény maradt mindhármuk szíve, és nem fordultak Istenhez, és nem tértek meg az Úr Jézus Krisztushoz. Ahogy János, úgy ők hárman szintén nem vették észre az Úr általi meglátogatásuk idejét.

Egy imakérés

Szinte szokásunkká vált Bernadett-tel, hogy az összejövetelek végén, a záró ima és a pásztor elbocsátó áldása után, még egy kicsit nézelődtünk az istentiszteleteknek helyet adó sportcsarnok lelátója fölötti közlekedőn megállva.
Egy ilyen alkalommal szólított meg egy kedves testvérem, András azzal, hogy lenne hozzám egy kérése. Tudtam róla, hogy házas ember, felesége azonban nem volt vele.
Feleségemmel együtt szeretném, hogy gyermekünk szülessen, de természetes módon nem lehet gyermekünk – kezdett bele mondandójába. Ezért részt veszünk egy programban egy ideje, melynek részeként voltunk már többször különböző intézetekben és genetikusnál. Több hétvégét töltöttünk egy intézetben, de eddig nem jött létre terhesség. Neked már van egy fiad. Szeretném, ha imádkoznál értünk, hogy legyen nekünk is gyermekünk!
Együtt éreztem testvéremmel, hiszen nekünk is meg volt a magunk harca, mire Nátán megfogant és megszületett. Viszont kérése annyira meglepett, hogy körülnéztem, biztosan hozzám beszél–e egyáltalán. Majd a pulpitus és a még ott lévő pásztorok és szolgáló testvérek felé mutatva megkérdeztem.
– Én imádkozzam érted? Ott lenn, a színpad előtt, több pásztor és szolgáló testvér most is éppen imádkozik más testvérek szükségeivel kapcsolatban?
– Igen. Azt szeretném, ha imádkoznál értünk!
– De hát miért én?
– Mert jó szíved van.
– Ezt meg honnan veszed? Nincs én bennem semmi jó!
– Jó szíved van. A hétfő hajnali imaalkalmon hallottalak imádkozni.
– Hát, ha van bennem jó, az csak az Úrtól lehet. Egyedül Isten jó.
– Szeretném, ha imádkoznál azért, hogy legyen nekünk is gyermekünk!
Nyilván kértek már mástól is imát – gondoltam át a dolgot –, de ha arra van hite, hogy én (mint laikus, „jó szívű” hívő) imádkozzam, nem tagadhatom meg a kérését. Végül is – ötlött fel benn egy gondolat – a Bibliában az van megírva, hogy imádkozzunk egymásért, hogy meggyógyuljunk (Jakab 5,16). Az Úr Jézus Krisztus a betegekért történő ima egyetlen feltételeként a hitet szabta meg.

• „Azokat pedig, akik hisznek, ilyen jelek követik: az én nevemben…
  betegekre teszik a kezeiket és azok meggyógyulnak.” (Márk 16,17–18)

Rendben. Nagyon szívesem imádkozom érted és a feleségedért, hogy az Úr megáldjon benneteket egy gyermekkel. Miután imádkoztam értük az Úrhoz, elköszöntünk és örömmel indultunk hazafelé, ki–ki az ő útján. Úgy alakult, hogy egy ideig nem találkoztam újra Andrással, de nagy várakozással voltam az ima eredményét illetően.

Egy ideje már Bernadett-tel mi is kerestük az Urat, következő gyermekünk érdekében és nagy örömmel tettük a mi részünket.
Nőgyógyászunk azt javasolta, hogy első gyermekünk születésétől, második gyermekünk megfoganásáig teljen el egy teljes év. Mi ezt a tanácsot olyan mértékben megfogadtuk, hogy első gyermekünk születése után egyáltalán nem használtunk semmilyen fogamzásgátló módszert. A magyarázat: mindketten felismertük, hogy az orvosunktól kapott tanács az Úrtól van, tehát a fogamzásgátlással nem terheltük Bernadett szervezetét.

Néhány hét elteltével újra találkoztam Andrással. Ahogy közeledtünk egymás felé, láttam rajta, csak úgy ragyog az örömtől.
– Az Úr áldjon meg! – köszöntött. – Képzeld, a feleségem áldott állapotban van!
– Dicsőség az Úrnak! – kiáltottam fel.
– Miután imádkoztál velem, néhány nap múlva megfogant a gyermek! Emlékszel? Mondtam neked, hogy az orvosok szerint nem foganhatott gyermekünk természetes úton. Az ima után, az otthonunkban teljesen szokott módon éltünk házaséletet, és terhes lett a feleségem.
Ez nagyszerű! Gratulálok, – szorítottam meg András kezét – hála és dicsőség az Úrnak! Az én feleségem is terhes lett időközben.
– Dicsőség az Úrnak! – gratulált most András nekem.

Amikor emberek kijelentik valamivel kapcsolatban, hogy lehetetlen, – „Az orvosok szerint nem foganhat gyermekünk természetes módon.” – mondta korábban András –, ez csupán annyit jelent, hogy nincs emberi megoldás. Nincs emberi segítség. Ez így is marad, amíg teljesen kihagyjuk a probléma megoldásából az Élő Istent. De az Istenben hívő ember számára éppen ekkor nyílik meg az Út a csoda felé, amennyiben Istenbe veti a bizalmát és Őhozzá fordul segítségért. Álljon itt erre két Igei bizonyíték arról, mire képes az Úr.

• „Íme, én az Úr, Istene vagyok minden testnek,
  vajon van–e valami lehetetlen nekem?” (Jeremiás 32,27)
  Erre a válasz, természetesen az, hogy:
• „Az Istennél semmi sem lehetetlen.” (Lukács 1,37)

Íme, a teljes kijelentés arról, hogy az Úr képes megoldani egy az emberek oldaláról nézve megoldhatatlan helyzetet:

• „És íme, Erzsébet, a te rokonod, ő is fogant fiút az ő vénségében;
  és ez már a hatodik hónapja néki, akit meddőnek hívtak:
  Mert az Istennél semmi sem lehetetlen.” (Lukács Ev. 1,36–37)

Dicsőség Istennek!

Mindkettőnk feleségénél rendben lefolyt a terhesség. A szülések után egyeztettük fiaink születési idejét. Kiderült, hogy András fia két héttel idősebb második fiunknál, Leventénél. Vagyis az értük mondott ima után megfogant gyermekük és mintegy két hétre rá, Bernadett is áldott állapotba került. Ez számomra azért is figyelemre méltó, mert azt is látom a történtekből, hogy ha az ember vet, akkor idővel arat is. Ha valaki ad, akkor neki is adnak. Ebben az esetben az ima által vetés, adás történt, és a fizikai aratás, két gyermek lett. Dicsőség az Úrnak!

Most újra átadom a szót Bernadettnek, hogy elmondja második fiunk születésével kapcsolatos bizonyságát.

Levente

„Amint férjem említette, az orvosunktól kapott tanácsot (hogy első gyermekünk születése és második gyermekünk foganása között teljen el egy teljes év) az Úr tanácsaként fogadtuk. Ez azt jelentette számunkra, hogy ez Isten akarata az életünkben. Ezért nem használtunk semmiféle fogamzásgátló módszert, mert tudtuk, egy éven belül egyszerűen nem foganhat gyermekünk. „Nincs bölcsesség, és nincs értelem és nincs tanács az Úr ellen.” (Példabeszédek 21,30)
Nátán fiunk születése után egy évvel, és egy hónappal vajon mi történt? Igen. Megfogant második fiunk. Én már öthetes terhesen a bensőmben tudtam, hogy úton van második gyermekünk. Felkerestem hát nőgyógyászomat, és közöltem vele, hogy áldott állapotban vagyok.
– Ilyen biztos benne? – kérdezte meglepetten.
– Igen.
– Nos, lássuk, mit mutat az ultrahang.
Az ultrahang egy az ötödik hétben járó terhességet mutatott. Egy nagyon áldott, kellemes terhesség volt ez a második. Semmi hányinger, semmi rosszullét. Csak a rendszeres havi ellenőrzésekre kellett eljárnom.
Egy következő alkalommal, amíg a kórházi folyosón az ultrahang vizsgálatra vártam, feltűnt nekem egy hálóruhában, köntösben, papucsban a fal mellett álldogáló kismama. Szomorúnak, csüggedtnek tűnt, ezért megszólítottam. Megkérdeztem, mi a baj? Elmondta, hogy nagyon sokat görcsöl és folyamatosan vérzik, úgyhogy nagyon kétséges, hogy megtarthatja–e a babáját. Az egyik orvos korábban azt tanácsolta, hogy szakítsák meg a terhességet, de ő ezt nem akarta, és továbbra is nagyon szeretné megszülni a gyereket.
Mondtam neki, hogy erre minden esélye megvan. Csak nézett rám hitetlenkedve. Elmeséltem neki, mi történt Nátán fiunk születése után, és hogy Isten milyen csodát tett. Beszéltem még neki Jézusról és elhitte, amit a Biblia alapján mondtam neki. Telefonszámot cseréltünk. Megígértem neki, hogy imádkozni fogok értük.

Nem sok nap múlva felhívott, hogy hazaengedték a kórházból, bár vigyáznia kell magára, és sokat kell feküdnie. Biztattam, hogy higgyen az Úr jóságában és kegyelmében.

Úgy két, három héttel később ismét felhívott telefonon.
– Borzasztóan görcsölök és elkezdtem megint vérezni – mondta kétségbeesett hangon – a kórházat még nem hívtam, először veled akartam beszélni.
– Hiszed, hogy Isten most is be tud avatkozni? – kérdeztem.
– Igen – hangzott a válasz.
– Tedd a hasadra a kezedet!
– A kezem a hasamon van – tudatta –, én pedig Jézus Krisztus nevében imádkoztam a görcsök és a vérzés ellen, és a teljes gyógyulásért. Ima közben éreztem, hogy Isten ereje munkálkodik az érdekükben. A görcsök azonnal, az ima alatt elmúltak és a vérzés is rövidesen elállt. Ezután már csak szülni kellett befeküdnie a kórházba. Dicsőség Istennek!
Április közepén felhívott, hogy egészséges fiút szült. Nekem még másfél hetem volt a szülésig, de meglátogattam őket a kórházban. Jó egészségben voltak mindketten. Isten csodatevő Isten, akinek semmi sem lehetetlen! Ezt ők megtapasztalták úgy is, hogy előtte egyáltalán nem hallottak arról, hogy Isten gyógyít, és milyen hatalmas Isten ereje. Áldott az Úr neve!

Az előző szülésből okulva nőgyógyászom 1996. április 19. napjára rendelt be a szülészetre. Másnap este 22 órakor fájások jelentkeztek, majd 23 óra után valamivel elfolyt a magzatvíz. Felköltöztem hát a szülőszobára. A vizsgálat után megtették a szükséges előkészületeket, és a szülőszobában vártam, hogy megérkezzen az orvosom. Nem érkezett meg.
Viszont a gyereknek sürgős volt a dolog, gyorsan akart megszületni, ezt erős fájások formájában nyomatékosította. Az ügyeletes orvos – aki mint kiderült az orvosom jó barátja, normál szülésre készült. Ennek én örültem, mert szerettem volna második gyermekünket így megszülni. Vajúdás közben rám tették a szívhang vizsgálót, ami azt jelezte, hogy túl lassú a gyerek szívhangja.
– Nem várhatunk tovább! Nem kockáztatjuk a gyerek életét, császármetszéssel szülünk – adta tudomásomra döntését újsütetű orvosom.
– Rendben – egyeztem bele döntésébe. A gyerek élete fontosabb, mint születésének módja.
Második gyermekünk, akiről az ultrahang vizsgálatok alkalmával több orvos is azt állította, hogy kislány; a kiírás napján 1996. április 21–én, hajnali fél egykor egészségesen megszületett, 56 cm-rel és 3.400 grammal. Amikor férjem egy nappal korábban elhozott a kórházba, útközben megbeszéltük, hogy bár kilencven valahány százalék az esély, hogy most kislányunk születik, de azért válasszunk egy fiú nevet is. Így lett második fiunk neve Levente. Jelentése: levő, létező.
Amikor a szülés után felébresztett az orvos, azt mondta, hogy jól döntött, döntöttünk, mert a gyermek ugyan teljesen egészséges, a méh azonban nem bírta volna ki a normál szülést. Az előző császármetszés mentén ugyanis nagyon gyenge volt, szétrepedt volna, ami a méh eltávolítását vonta volna maga után.
Férjem és én újra csak csodáltuk Isten gondviselését, és áldottuk Őt kegyelméért. Ha az alkalmi orvosunk nem teljes odafigyeléssel és gondossággal járt volna el; vagy ha én mindenképpen ragaszkodtam volna a normál szüléshez, kettős tragédia is történhetett volna… Mint már oly sokszor, most is bebizonyosodott; az Úr gondot visel rólunk. Dicsőség az Úrnak!”

Benjámin

„Mivel mindkét bátyja császárral született, ő eleve programozott császáros volt. S ha már így alakult, megbeszéltük az orvossal, hogy harmadik gyermekünk 1998. július 9-én szülessen meg. Édesanyám és bátyám is július 7–én születtek, ezért úgy gondoltuk, hogy Benjámin születésnapja más időpontban legyen.
Július 7–én bementem a szokott kórházba. Két nap múlva, reggel 8 órakor kerültem fel a szülőszobára, ahol orvosom ezúttal már várt rám. Bejött a barátja is, akinél második fiunk született, és kedvesen közölték velem, hogy a mostani „közös gyerek” lesz. A szülésből nem akart kimaradni a jó barát sem.
Nátánnál a hosszú vajúdás miatt beteg lettem, ezért igencsak emlékezetes két hetet töltöttem a kórházban. Úgyhogy amikor a második gyermekkel terhesen megjelentem, mosolyogva üdvözöltek a nővérek, és ők hívták fel telefonon a férjemet, amikor Levente éjjel megszületett. Tehát a Benjámin születése előtti percek igen jó hangulatban teltek az altatás előtt.
Amikor délelőtt felébredtem, a szülésznő hozta be hozzám újszülött fiunkat, és csodálkozva mondta, hogy ő még nem látott ilyen szépen megszületni gyereket, pedig több mint húsz éve szülésznő. A férjem is megérkezett időközben a kórházba, és megengedték neki, hogy bejöjjön hozzánk, így együtt voltunk mind a hárman.
Benjámin is teljesen egészségesen született, 50 cm-rel, és 3.000 grammal. Az ő megszületése körül nem volt semmi problémánk. Hála ezért az Úrnak! A Benjámin név jelentése: jobbom fia, szerencse fia.”

Hogyan született mégis gyermekünk?

Hogyan váltunk meddőből szülővé? Hogyan született mégis gyermekünk? Hogyan valósult meg életünkben, Isten gyermekáldásra vonatkozó akarata?
Mindez talán soha nem valósult volna meg a mi életünkben, ha nem halljuk az evangéliumot. Ha nem hallottuk volna 1992-ben, hogy betelt az idő, hogy térjünk meg a bűneinkből, és hogy higgyünk az evangéliumban, a mai napig is a bűneinkben élnénk, (ha élnénk egyáltalán), és menetelnénk több milliárdnyi emberrel együtt a széles úton, egyenesen a pokolba.
Ma is hirdeti Jézus Krisztus az evangéliumot, most rajtunk, gyermekein keresztül. És ma is szól a figyelmeztetés:

• „Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út,
  amely a veszedelemre visz, és sokan vannak, akik azon járnak.
  Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, amely az életre visz,
  és kevesen vannak, akik megtalálják azt.” (Máté 7,13)

Ha nem hallottuk volna Isten üzenetét, nem tudtuk volna meg, hogy betelt az idő, és Isten előtt a mi időnk is betelt, és azt parancsolja, hogy térjünk meg a bűneinkből.
Ha nem tértünk volna meg az élő Istenhez, valószínűleg fel sem merült volna bennünk, hogy valaha is gyermekünk szülessen.
Ha nem jutunk hitre az Úrban és nem imádkozunk Isten akaratát keresve, nem jutott volna el hozzánk az Ő élő, személyesen nekünk szóló szava.
Hála legyen az Úrnak, amiért néhány hónappal a születésnapomra tervezett, életveszélyes és könnyen a halálomat okozó tervem végrehajtása előtt, elérkezett hozzánk a meglátogatás ideje. Ha szeretett és becses rokonaink, Laci és Marcsi nem imádkoztak volna már hónapok óta értünk, akkor a születésnapom a tervem miatt a halálom napja is lehetett volna. Így azonban nem került sor arra, amire készültem.
Ha Ő nem adott volna kegyelmet arra, hogy amit az igében már elmondott (a megtéréssel, a hittel, az evangéliummal, az újonnan születéssel, az átokból való szabadulással, a gyógyulással, a szabadulással és a gyermekvállalással kapcsolatban), írott igéből élő igévé, kijelentéssé váljon, akkor ezekre a nagyszerű valóságokra nem jött volna létre bennünk hit. Mindezek a felsorolt valóságok tették lehetővé számunkra, hogy a meddő, terméketlen időkből átjussunk a termő időbe, majd az aratás idejébe, gyermekünk foganjon és szülessen.

Hogyan születhet mégis gyermeketek?

Szeretett Testvérem! A könyv most következő része abban az esetben tud a segítségedre lenni,

• ha világosságban jársz;
• ha hiszel Isten ígéreteiben – amelyek Jézus Krisztusban beteljesedtek, tényekké váltak;

• ha elfogadod, és átveszed azokat magadra vonatkozóan hit által, azok alapján beszélsz, cselekszel és az életedet leteszed Isten kezébe.

Nagyon fontos, hogy ne akard görcsösen megragadni azt, amit szeretnél! Lazíts! Nyugodj meg Ő benne!

• „Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgésetekben
  minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt.
  És az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad,
  meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.” (Filippi 4,7)

Ne próbáld megoldani a dolgot! Eddig sem sikerült. Alázd meg magadat Isten hatalmas keze alatt és kötelezd el magadat arra, hogy ezután mindenre Isten szent Szelleme fog képessé tenni! Minden eddigi csalódás, szívfájdalom, könny, kudarc és vereség érzés ellenére újítsd meg a reménységedet! Hidd el, ez nem nehéz és nem kerül semmilyen erőfeszítésedbe. Mert ha újonnan születtél Isten romolhatatlan magjából, akkor reménységre is születtél. És nem közönséges reménységre, hanem „élő reménységre” szült Téged újonnan az Isten és Atya (1Péter 1,3; 4-9). Kérlek olvasd el az előbbi igét a harmadiktól a kilencedik versig, és ne félj többé se a mától, se a holnaptól. „Ne félj, csak higgy!” (Márk 5,36) Minden lehetséges, csak higgy (Máté 9,23)! Bízzál meg teljesen Isten bölcsességében! Ő tudja az időket és az alkalmakat. Ő nem rögtönöz. Öröktől fogva szeret Téged, és tökéletes terve van az életedre vonatkozóan, amelyet meg fog ismertetni veled.

Ehhez: tudnod kell mielőbb azt mondani szabadon, örömmel, hogy: Atyám, én gyermeket szeretnék! De ne az én akaratom legyen meg, hanem a Tied. Bármi a válaszod, elfogadom. Én dicsőítelek Téged! Ámen.
Ha teljesen átadod magadat Ő neki, és a teljes életedet leteszed Isten kezébe, bízhatsz Ő benne, hogy amit átadtál Neki, azt Ő kézbe veszi, és az Ő akaratát megvalósítja életedben. Amit nem adsz át Neki, ahhoz Ő nem fog hozzányúlni, nem veszi azt el tőled. Tiszteletben tartja a választásodat, döntésedet. Ha leteszed az életedet, vágyaidat, terveidet, akaratodat, szellemedet, lelkedet, testedet az Ő oltárára (Róma 12,1-2), és mindenedet odaszánod, odaszenteled Neki, Ő bevezet Téged az Ő tökéletes akaratába, ami messze felül fogja haladni a várakozásaidat. Neki szentelve magadat nyitottá, önátadóvá tudsz válni Isten válaszára. Legyen a válasz bármi: elfogadod.
Mit készített Ő az ilyen önátadó embernek? Az 1Korinthus 2,9-ben ez áll:

• „Amiket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve
  meg se gondolt, amiket Isten készített az őt szeretőknek.”

Bármilyen szükséggel, betegséggel kapcsolatban fordulunk Istenhez segítségért, „hinnünk kell, hogy Ő létezik, és megjutalmazza azokat, akik őt keresik. (Zsidó 11,6) Az Ő beszéde kijelenti számunkra Jézust, mint Megváltót és Gyógyítót Ézsaiás könyvének 53. részében, a 4-5 versben:

• „Betegségeinket Ő viselte, és fájdalmainkat hordozta…
  És Ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért,
  békességünk büntetése rajta van, és az Ő sebeivel gyógyultunk meg.”

Ezt a próféciát a Messiásról Isten, Jézus Krisztus születése előtt 700 évvel adta. Az Újszövetségben pedig megvalósult tényként közli Péter Apostol az 1. levelében, a 2. rész, 24. verse által:

• „Aki (Jézus Krisztus) a mi bűneinket maga vitte fel testében a fára,
  hogy a bűnöknek meghalva az igazságnak éljünk: akinek sebeivel
  gyógyultatok meg.”

Mint láthatjuk, mindkét igehely esetében gyógyulásunk ténye múlt időben szerepel. Az Ő sebeivel „gyógyultunk” / „gyógyultatok meg”! Isten szemszögéből nézve gyógyulásunk tény, valóság! Jézus tökéletesen és maradéktalanul elvégezte a munkát, amelyet Atyja rábízott (János 14,7). Ezért mondhatta a kereszten: Elvégeztetett. (János 19,30)

Ki gyógyult meg Jézus Krisztus sebeiben? Mindenki, aki az Ő keresztáldozata után eltelt csaknem 2000 évben született!
Engem is meg akar gyógyítani Isten? – kérdezheted. A válasz: Igen!
1. „Én vagyok az Úr, a te gyógyítód.” (2Mózes 15,26) (Ószövetség)
A „vagyok” minden időre, a „te gyógyítód” mindenkire vonatkozik.
2. „És íme eljött egy bélpoklos, leborult előtte, mondva: Uram, ha akarod, meg tisztíthatsz engem. És kinyújtva kezét, megillette őt Jézus, mondva: Akarom, tisztulj meg. És azonnal eltisztult annak poklossága.” (Máté 8, 2-3) (Újszövetség)

Isten gyógyulásunkkal kapcsolatos szándéka, „Akarom”, három evangéliumban is szerepel: Máté 8,2-3; Márk 1,40-42; Lukács 5,12-13. Ne kételkedjünk Isten akaratában! Aki hallgatja és elhiszi és megcselekszi Isten beszédét, az átveheti a gyógyulását hit által.

Hogyan tudjuk tehát átvenni gyógyulásunkat?

Ima, és a Szellem vezetése alapján kiadott parancs által

Az Újszövetségben azért már nem kell imádkoznunk, hogy Isten gyógyítson meg minket, mert Jézus Krisztus keresztáldozata óta az Ő szemében mi gyógyultak vagyunk. Jézust sem kell kérnünk, hogy gyógyítson meg minket, mert Ő ezt már megtette: sebeivel gyógyultunk meg.
Nem találunk példát arra az Újszövetségben, hogy Jézus, vagy bármely követője imában kérte volna Istentől, az Atyától, hogy gyógyítson meg valakit. Isten már megtette a maga részét. Most rajtunk a sor, hogy szóljunk és cselekedjünk. Mint fentebb láttuk, amikor Jézushoz egy leprás jött tisztulásért, Jézus megérintette őt, és egyszerűn ennyit mondott neki: „Akarom, tisztulj meg.” Egy másik esetben egy süket ember füléhez szólt: „Effata, azaz: nyilatkozzál meg. És azonnal megnyilatkoztak annak fülei:” (Márk 7,34-35) Más alkalommal ezt mondta egy bénult kezű embernek: „Nyújtsd ki a kezedet! Az pedig úgy cselekedett, és keze oly éppé lett, mint a másik.” (Lukács 6,6-10) Nézzük, hogyan gyógyított Péter apostol. „Péter pedig mondta: Ezüstöm és aranyam nincsen nekem; hanem amim van, azt adom neked: a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel és járj! És őt jobbkezénél fogva felemelte, és azonnal megerősödtek az ő lábai és bokái.” (ApCsel 3,6-7) Lássuk meg, hogy sem Jézus, sem Péter nem imádkozott Istenhez, Atyánkhoz gyógyulásért, hanem parancsot adtak ki.

Hit által

Miben kell hinnünk a gyógyulásunkkal kapcsolatban?

Két dologban:
1. Jézus Krisztus sebeivel meggyógyultunk. (Ésaiás 53,4-5; 1Péter 2,24)
2. Ő akarja, hogy egészségesek legyünk: „Akarom”.(Máté 8,2-3; Márk 1,40-42; Lukács 5,12-13)

Cselekedet által

A hit cselekedetek nélkül meghalt önmagában, ezért cselekednünk is kell.

• „Azonképpen a hit is, ha cselekedetei nincsenek, meghalt ő magában.” (Jakab 2,17)

Hitünk mellé cselekedeteteket is kell ragasztanunk! Ha hisszük, hogy meggyógyultunk Jézus sebeivel, és hogy az Ő akarata az, hogy egészségesek legyünk, akkor ennek megfelelően kell átalakítani a gondolkodásmódunkat, beszédünket, cselekedeteinket, az életvitelünket. Imánkra / parancsunkra válaszul történhet azonnali csoda, vagy elindulhat a gyógyulási folyamat.
Teljes figyelmünket Istenre és az Ő beszédére fordítsuk! Ne a még fennálló betegségre és annak tüneteire nézzünk! Ha a betegséget és annak tüneteit tanulmányozzuk, elgyengül a hitünk. A betegség és a tünet: tünemény, nem valóság. A valóság Isten beszéde. A valóság Jézus Krisztus. A tünet ideiglenes, a valóság, Isten beszéde él és megmarad örökké. A valóság az, hogy „betegségeinket Ő hordozta, fájdalmainkat Ő viselte”. A valóság az, hogy Jézus Krisztus „sebeivel meggyógyultunk”! Miért figyelnénk elmúló dolgokra, amikor szemlélhetjük Isten örökkévaló beszédét, amely a valóságot tartalmazza?
Erről Jónás által is tanít minket az Ige. Ő nagyon valóságosnak érezte tüneteit. Rendkívül szorult helyzetben volt a hal gyomrában, és ezt nem is tagadta, ám ennek ellenére nem feledkezett el Istenről. Mi sem tagadjuk a tüneteket, de nem is beszélünk róluk azért, hogy ne nyerjenek további megerősítést. Ezért Jónással együtt fel kell ismernünk, hogy

• „Akik hiú bálványokra ügyelnek, elhagyják boldogságukat.” (Jónás 2,9)

Egy másik fordítás szerint, „… , lemondanak az irgalomról”. Ne mondjunk le Isten irgalmáról, kegyelméről! Ahelyett, hogy a tüneteinkre figyelnénk, fordítsuk figyelmünket az Ige, az Ő beszéde felé, amelyet azért küldött ki Isten, hogy meggyógyítson bennünket általa.

• „Kibocsátotta az Ő szavát és meggyógyította őket, és kimentette őket az ő vermeikből.” (107. Zsoltár 20. vers)

Jónás, a 9. versben szereplő, az Úrtól származó kijelentés után még közelebb lépett Isten kegyelméhez azzal, amit ez után mondott:

• „De én hálaadó szóval áldozom néked; megadom, amit fogadtam.
  Az Úré a szabadítás.” (2,10)

Jónás a hal gyomrában imádkozott. Így kijelentést vett az Úrtól. Hittel szólt ennek megfelelően. Hálaáldozatot adott az Úrnak. Megújította az elkötelezettségére tett fogadalmát, ígéretét. Nem kereste a szabadulás lehetőségét Istenen kívül, hanem elismerte: „Az Úré a szabadítás.” Erre válaszul Isten szabadítása azonnal megjelent:

• „És szólt az Úr a halnak, és kivetette Jónást a szárazra.” (2,11)

Kövessük hát Jónás példáját, és ne a tünetekkel foglalkozzunk. Ehelyett adjuk át a probléma terhét, megoldását a mi Megváltónknak, Gyógyítónknak és Szabadítónknak, Jézus Krisztusnak! Már gyógyulásunk fizikai átvétele előtt áldozzunk hálával az Úrnak, kötelezzük el magunkat az Ő követése mellett, és egyedül Tőle várjuk gyógyulásunkat, szabadulásunkat!
Egy további hit cselekedet az aktív házasélet folytatását jelenti. Egy korábbi bizonyságban elmondtam, hogy egy testvéremnek és feleségének azt mondták orvosai, hogy természetes úton nem foganhat gyermekük. Sőt úgy állt a helyzet, hogy a mesterséges megtermékenyítés módszerei sem hoztak eredményt számukra. Miután imádkoztunk Jézus Krisztus nevében azért, hogy gyermekük foganjon és szülessen, az imát követő napokban, az orvosi vélemény ellenére újra elkezdtek házaséletet élni hittel és reménységgel. Erre a hit cselekedetre Istentől hamarosan jött is a válasz. Ami lehetetlen volt embereknek, a Mindenható Istennek nem okozott gondot. Hitükre válaszul elküldte hozzájuk csodáját. Megfogant gyermekük, majd a rendelt időben meg is született. Dicsőség Istennek! Ennek már több mint huszonhat éve!
A házasélettel kapcsolatban sem a tünetekre, erőtlenségekre, kudarcokra kell néznünk, hanem Isten beszédére. Az Ő beszéde tartalmazza azt a valóságot, amiről szól. Amikor a gyógyulással, az egészséggel kapcsolatban adott ígéreteire hittel reagálunk, imádkozunk / parancsolunk és cselekszünk, az Ő beszéde beszólítja a nem láthatót a láthatóba. A gyógyulás, az egészség megvalósul az életünk azon területén, ahol addig szükségben voltunk.

Összefoglalva:

Kérjük Atyánktól a gyermekáldást.
Higgyük, hogy Jézus sebeiben meggyógyultunk és Ő akarja gyógyulásunkat.
Jézus nevében hirdessük ki gyógyulásunkat.
Már ima közben higgyük, hogy amit kimondunk, az megtörténik.
Adjunk hálát Istennek, az Atyának, hogy meghallgatott minket!
Cselekedjük a ránk tartozó részt hittel, és örömmel!
Az Ő akarata legyen meg!

Mielőtt imádkozol

Kedves Testvérem! Nagyon komolyan felhívom a figyelmedet a következőre. Mielőtt imádkozol a magad vagy a házastársad gyógyulásáért, vagy mielőtt egy testvéredet megkérnéd, hogy imádkozzon a te, vagy a házastársad gyógyulásáért, kérlek vizsgáljátok meg mindketten, egyénileg is Isten, Atyátok jelenlétében, hogy a következő két dolog valamelyikében nem vagytok-e érintettek! Két kérdést kell megválaszolnod Isten, Atyád előtt:

1) Jelenleg van-e az életedben általad már felismert, de megvallatlan bűn?
2) Jelenleg van-e a szívedben akár csak egyetlen testvéred felé is meg nem bocsátás?

Ha igen a válaszod, testvéredként kérlek és intelek, hogy rendezd el ezeket Isten előtt! Ha bűn van az életedben, bánd meg, valld meg, és térj meg, hogy meggyógyulj (Jakab 5,16)! Ha meg nem bocsátás van benned testvéred felé, bocsáss meg, hogy megszabadulj (Máté 18,32-35)!

Ha világosságban és a keskeny úton jársz, vagy ha a fentieket olvasva és megcselekedve visszatértél a világosságba és a keskeny útra, imádkozz egyszerűen, például így:

Mennyei Atyám, gyermeket kérek Tőled!
Hiszem, hogy Jézus Krisztus sebeiben meggyógyultam,
és az Ő akarata az, hogy én egészséges és gyümölcsöző legyek.
Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál engem.
Dicsérlek és áldalak Téged.
A Te akaratod legyen meg Jézus Krisztus nevében! Ámen.

Az előbbi nem egy minden problémára és helyzetre alkalmazható, kőbe vésett varázsige, csupán egy lehetséges imaminta. Ha egyetértesz vele, használd bátran! De nem kell pontosan ezt mondanod. Imádkozz nyugodtan a saját szavaiddal az Isten beszédéből megismert valóság alapján: Jézus sebeivel meggyógyultál, és Ő akarja, hogy egészséges legyél. Imádkozz úgy, ahogy a bensődben őszintének és igaznak érzed. Nem az imaforma, nem a sok beszéd, nem a minden ismeretet tartalmazó hibátlan fogalmazás, hanem a hit az, ami behozza a láthatatlant, gyógyulásodat a láthatóba.
Ha Isten Szelleme arra vezet, adj ki parancsot Jézus nevében!

Kedves Testvérem!

Az Úr áldjon meg Téged, és teljesítse a szíved vágyát!
Áldjon meg Téged az Úr egészséges gyermekekkel, tegye teljessé az életed, örömöd!
Legyen békesség és kegyelem az Úrtól Benned, és családodban!
Őrizze meg az Úr a házasságodat szeretetben, hűségben Isten és házastársad iránt!
Dicsőüljön meg az Úr Neve az életedben gyermekáldás által is!
Jézus Krisztus nevében. Ámen.

–<>–

 

Köszönetnyilvánítás

Köszönet mindenki felett a Teremtő, Élő Istennek, Ábrahám, Izsák, Jákob Istenének, a mi Mennyei Atyánknak azért, hogy megszülethettünk erre a világra! És az ellenünk irányuló minden támadás ellenére megőrzött minket arra a napra, amelyen megismerhettük és befogadhattuk szellemünkbe az Ő Fiát, Jézus Krisztust.
Az Ő megtartó kegyelme nélkül én már nem élnék! Születésem édesanyámra és rám nézve is életveszélyes körülményeivel kezdve több, mint egy tucatszor menekültem meg közvetlen életveszélyt hordozó helyzetekből. Ezeken túl két halál közeli élményem volt, amikor tisztában voltam vele, most meghalok… De ma is élek! Sőt, az Úrban élek örökké! Dicsőség ezért Istennek!
Nélküle nem ismerhettem volna meg csodálatos feleségemet, Bernadettet.
Ha a mi Atyánktól nem hallunk, és nem tanulunk, nem jöhettünk volna Jézus Krisztushoz, a mi Urunkhoz, Megváltónkhoz, Gyógyítónkhoz és Szabadítónkhoz. A János 6,44–45-ben maga Jézus mondja:

• „Senki sem jöhet én hozzám, hanem ha az Atya vonja azt,
  aki elküldött engem; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon.
  Meg van írva a prófétáknál: És mindnyájan Istentől tanítottak lesznek.
  Valaki azért az Atyától hallott, és tanult, én hozzám jön.”

Köszönet és hála a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak, aki a saját testében vitte fel a keresztre minden bűnünket; és helyettünk szenvedte el azok jogos büntetését. Az Ő sebeivel gyógyultunk meg minden szellemi, lelki és testi erőtlenségből és betegségből.
Köszönet neki a vízkeresztségért, amelyben azonosulhattunk az Ő halálával, eltemettetésével és feltámadásával: hogy meghalva a bűnöknek, éljünk az Igazságnak.
Köszönet és hála az Úrnak a Szent Szellem keresztségért, a Szellemmel való közösségért, aki által Istent Atyánknak nevezhetjük, és gyermekeiként szólíthatjuk meg. Áldott az Úr neve!

Köszönet és hála Szent Szellem Istennek, mert a mi bűnök miatt lepusztult testünkbe beköltözött, hogy általa megtisztulva legyünk az Isten temploma.
Köszönet, mert elviselt, hordozott, tanított, nevelt, végtelen türelemmel pártfogolt kezdettől fogva mind máig. És ez után is ezt teszi, amíg teljesen elvégzi bennünk az Ő megelevenítő munkáját: és a Krisztus élete láthatóvá fog válni a mi halandó testünkben Isten dicsőségére.
Köszönet, mert elvezet minket minden igazságra, és emlékeztet Jézus beszédeire, és folyamatosan dicsőíti bennünk az Urat, és előre jelzi az ezután következő dolgokat, és megszentel. Hisszük, hogy az elkezdett munkát be is fejezi bennünk a Krisztus napjára; hogy szeplő és sömör nélkül állhassunk majd meg testvéreinkkel együtt az Úr előtt, a megjutalmazásra.

Köszönet, hála és tisztelet szüleinknek, mert – tudtukon kívül – pontosan Isten tervének megfelelően neveltek fel bennünket. Ha nem így lett volna, akkor most nem itt tartanánk, és nem írnám ezt a könyvet. Isten terve mindig megvalósul.

Köszönet és hála Lacinak és feleségének Marcsinak – aki test szerint a húgom –, mert elhozták régi, nyomorult életünkbe az Evangéliumot, az örömhírt. Kitartottak az imában, míg meg nem tértünk az Úr Jézus Krisztushoz, és azután is hordozták a mi erőtlenségünket. Ebben és az örök életben, mindig hálásak vagyunk Nektek!

Noha e köszönetnyilvánítás idején már több mint tíz éve nem vagyunk tagjai a Hit Gyülekezetének (1), köszönet illeti a gyülekezet egynémely tagját. Ott mondtuk el a megtérők imáját (2), ott merítkeztünk be vízbe, tagjaként vettük a Szent Szellem ajándékát, és szolgáltuk az Urat (3) és a gyülekezet növekedését. A gyülekezet Bibliaiskolájában szereztünk alapvető biblia ismereteket. Köszönet minden igaz testvérünknek az Úrban, akikkel majd húsz éven át együtt épültünk a mi szentséges hitünkben, amely van a mi Urunk Jézus Krisztusban. Imáinkban megemlékezünk Rólatok. Testvérek! Gyertek ki a táborból Jézushoz, az Ő gyalázatát hordozva! Mert nincs itt maradandó városunk, hanem a jövendőt keressük. (Zsidó 13,13-14) Az Úr szabadítson meg Benneteket a gonosztól!

Köszönet feleségemnek, Bernadettnek! Életem szerelme, igaz, hűséges barátom és mindenben a segítőtársam vagy: egészen betöltöd a „társ” elhívását. Becses személyedben valóra vált életemben Isten igéje:

• „Megnyerte a jót, aki talált feleséget, és vett jóakaratot az Úrtól!”
  (Példabeszédek 18,22.)

Köszönet, mert háromszor vállaltad, hogy kihordod a testedben fogant gyermekeket, és bátran elszenvedted a három császáros szülést. Köszönet, mert „derék asszonyként” élsz családunkban, anyai oktatásba részesítve fiainkat. Köszönet, mert az Úr által gyakorta Te vagy az én józanságom, türelmem, kitartásom, megfontoltságom: teljesen egésszé teszel engem. Szelíd, kedves beszédeidnek hogyan is tudnék ellenállni? Köszönet, mert az eddig együtt megélt harminchat év alatt a jó és a rossz napokon egyaránt megismerhettem feltétel nélküli szeretetedet. Végül köszönet azért, mert a gyermekáldásba jutásunkról szóló bizonyságunk megírása során segítettél nekem visszaemlékezni, és lejegyezted igaz bizonyságaidat.

Köszönet három csodálatos, remek fiunknak, Nátinak, Levinek és Beninek! Öröm, szellemi és lelki gazdagság, erő, kiteljesedés érkezett életünkbe hármatok jövetelével. Dicsekszünk az Úrban azzal, hogy a fiaink vagytok, és hogy a szüleitek vagyunk. Megtiszteltetés számunkra, hogy mennyei Apánk ránk bízta felneveléseteket!

 

Utószó

Először 2008-ban, bő 15 évvel megtérésem és újjászületésem után írtam le gyermekeink születésének történetét. Akkor nem tettem közzé írásban bizonyságunkat. Az Úr tudja az alkalmakat és az időket, ez nem a mi dolgunk (ApCsel 1,7). Most, 2022 novemberében, huszonnyolc évvel első fiunk születése után, átolvastam, kiegészítettem, és kiadásra kész állapotra formáltam az akkor leírtakat, mert szorongatást érzek a szívemben arra, hogy közzé tegyem bizonyságunkat e-könyv formájában.
Hiszem, hogy lelkeket, életeket szabadít meg az igaz bizonyság. Imádkozom, hogy ez legyen meg az életedben! És mindazok életében, akik csak elolvassák: Hogyan született mégis gyermekünk?

Istené legyen minden dicsőség!

Farmos, 2022. november
Ökrös Ferenc
https://jezuskrisztusban.hu

 

Kiigazítás

Amint azt fentebb jeleztem a Meddőből Szülő című könyv 2008-ban íródott. Azonban az azóta eltelt évek folyamán Isten beszéde és tapasztalatunk alapján némely dologban más felismerésre jutottunk. Mivel semmiképpen sem akarunk hamisnak felismert gyülekezetet reklámozni, sem tévtanításokat terjeszteni, három ponton szükségesnek tartom kiigazítani az akkor írtakat.

1) Hogy miért nem vagyunk már tagjai az említett gyülekezetnek arról részletesen írtam a Te Hol Vagy? című, 2015-ben megjelent e-könyv 8. oldalán.
2) A megtérő imáról a Krisztust kövesd című, 2018-ban megjelent e-könyv 13. oldalán hull le a lepel.
3) A gyülekezetben folytatott „Isten szolgálatról” és „gyülekezetépítésről” a 2020-ban megjelent, Bálványimádó emberiség című e-könyv 13. oldalának 3. bekezdésében olvashatsz.

Fenti könyveket a linkre kattintva megtalálod. Ha szeretnéd bármelyiket elolvasni, ingyen letöltheted: https://jezuskrisztusban.hu/konyvek/

-<>-

Meddőből Szülő – Ökrös Ferenc